Generál(f)os

Nem haladunk. Még el sem kezdtük. És persze már előre ideges mindenki az egésztől.
Ezzel a felújítással akkora fába vágjuk a fejszénket, hogy bele se merjük vágni.

Még április végén hívtuk az első generálkivitelezőt, hogy mérje fel a lakást. A 2(!) órás késése ellenére mégis rendkívül szimpatikus volt, érezni a szakértelmet és megfelelő a hozzáállása. Ajánlás alapján szereztük az elérhetőségét és aki ajánlotta, külön kiemelte, hogy amit kidolgozott az ajánlatban, abból minden sor úgy valósult meg és annyiért, amennyiért mondta. Ez elég ritka az építőiparban, úgyhogy nagyon jól hangzott. Ráadásul az ő cége alvállalkozóként dolgozott a MOL-nak, ami azért jelez egy szintet, ott komoly minőségi feltételeknek kell megfelelni. Össze kellett írnunk egy táblázatba, hogy mik az átalakítási terveink, nm-re megadva minden részletet: falbontás, fal építés, aljzat csere, burkolás, festés stb.stb. Ezt elküldtük neki, de még várt a statikusok szakvéleményére és csak utána kezdte el kidolgozni az ajánlatot. Természetesen TP pont májusban utazott el 2 hétre és az idő csak telt és telt. Végül május végén kaptunk egy ajánlatot, amitől köpni-nyelni nem tudtunk, így további hosszú napokra lefagytunk.

Volt még rajta kívül egy-két próbálkozás, különböző szakik jöttek megnézni a lakást, de nekünk fontos, hogy generál kivitelező legyen, mert baromira nem lesz időnk arra, hogy ott álljunk és nézzük, hogyan dolgoznak együtt az egyes "mesteremberek". Ezk az állítólagos generálosok mind a lakásban közölték, hogy "hát én valójában csak a vizet meg a burkolást csinálom, a falakhoz hívja fel a Mikit, a festéshez meg a Gézát....jaa, hogy bontani is kell?! hát arra is van ember, majd előkeresem a számát". Na ez nekünk nem OKÉ, le is mondtuk mindet.

Legalább egy ellenajánlatra azonban mégis szükség van, ezért megkerestük Szmárty sógornőjének lakásfelújító generálosát. A kapcsolat elég jól indult, telefonban is rendben volt, viszonylag gyorsan megszerveztük a találkozót (már június közepén járunk!) és mondott szimpatikus ötleteket. Bár az a jelenet nem megy ki a fejemből, hogy a falnak dőlve állt és úgy beszélgettünk vagy fél órát, közben az egyik Crocs-os talpát feltette a falra és én láttam, hogy össze-vissza tapicskolta a fehér falat. Tele lett  44-es talplenyomatokkal a fal. Ez önmagában egy bontásra ítélt lakásban természetesen nem óriási probléma, bár az én szememet egyre jobban szúrta a jelenet, természetesen nem szóltam (röhejesen perfekcionista lett volna), de az kicsit antipatikus volt, hogy fél óra után ő is észre vette és....folytatta. Na mindegy, persze nem ez a lényeg. A lényeg az volt, hogy következő hétre ígérte az ajánlatot. Először a hét második felét mondta, mi kértük az első felét, beleegyezet. És végül egyáltalán nem küldte a héten. Sőt azóta sem. Hívtuk és mondta, hogy igen, persze, küldi.

Hát itt tartunk, a kiakadás szélén egy k*va drága és egy nem megkapott ajánlattal.

Sose költözünk be!

Lakástörténelem

Bemutatkoztunk a közös képviselőnek. Nagyon meglepődött, azt meséli, nem szoktak, csak úgy felújítgatnak, beköltöznek. Szóval köszöni, mi meg jó pontot kaptunk a virtuális pontgyűjtő akcióban. Öreg, na! 70 körüli nő, aki pont a mi lépcsőházunkban lakik a fiával. A férje 6 éve távozott az élők sorából, míg élt ő volt a közös képviselő. A hatókörük nem csak a lépcsőházra terjed, több fogalmat kellett megtanulnunk, lépcsőház-lakótömb-telep. Ez így növekvő sorrendben. Nem kicsit furcsa ez a kis kaptár jelleg egy 1000nm-es telken álló családi házból jövő családnak. Szóval ez bizony egy lakótelep. Kb. 5 lakótömbből áll, ezek mind egy bekerített területhez tartoznak, magyarul a ház tömbök között van a belső kert, amit egyébként lehet használni és nincs is nagyon elhanyagolva, kertész foglalkozik vele. 

A sok technikai kérdés mellett (lehet-e csörlőzni az utcai erkélyről, le lehet-e válni a távhőről stb.) megtudtuk, hogy a lakótelepet 1956-ban kezdték építeni az Építésügyi Minisztérium dolgozói számára, aminek tagja volt a mi kedves közös képviselőnk megboldogult férje. Ő maga is részt vett az építésben, amit a forradalom miatt fel kellett függeszteniük és végül 1957-re készült el. Találtunk egy tanulmányt, amely így ír a telepről: "Külön megemlítendő– különösen a mai lakópark-építés szempontjából érdekes –, hogy a
szocreál lakótelepek között találunk bekerített együtteseket, ami a hatvanas évektől a nyolcvanas évek végéig elképzelhetetlen volt, ellenben a rendszerváltozás óta szinte kizárólag ilyen formában épülnek a lakóparkok. Mindkét esetben a környezőtársadalomtól való elkülönülés szándéka került kifejezésre, az ötvenes években a hatalmi elit, napjainkban a vagyonosabb (és majd látjuk, egyre kevésbé vagyonos) réteg jelöli ki ily módon lakóhelye határait."

Lakóparkba költözünk tehát, akárhogy is nézzük! :) Egyébként biztos vagyok benne, hogy még sokan megmaradtak a lakók között abból az érából, vélhetőleg magas az átlag életkor. A közös képviselő (továbbiakban KKV) külön ki is fejezte örömét, hogy fiatalodik a ház. Na majd akkor hogy fog örülni, amikor az én fiataljaim rohangálnak és visítoznak a feje felett! :)

Ami és aki alattunk van

A statikusok olyan emberek, akik arra figyelnek, hogy egy építkezésnél a ház ne dőljön majd össze. Egészen egyszerűen. Nekünk viszont bonyolult padlónk van. Közel 60 éves parketta van az egész lakásban, horganyzott - ha bárkit érdekel. Először úgy gondoltuk, vagány lesz, szépen felcsiszoltatjuk és maradhat. Aztán elkezdtünk sétálgatni és bizony recseg-ropog. Helyenként (főleg erkély ajtó előtt) jól meg is van süllyedve. Ennek ellenére továbbra is úgy gondoltuk, megmentjük. Igenám, de a parketta ún. párnafákon fekszik és ha 1 nm parkettát kell cserélni, de a felszedéskor kiderül, hogy a párnafa is fájdalmas állapotban van, akkor az egész párnafát és a rá csatlakozó parketta részt cserélni kell. Így már nem 1 nm-ről beszélünk, hanem adott esetben további 10 nm-t is cserélni kell. Na ez már nem túl jó móka.

Van olyan verzió is, hogy erre a parkettára fektetnek szigetelést és rárakják az új aljzatot, laminált parkettát mondjuk. Ez valójában a legolcsóbb megoldás. Itt viszont olcsó húsnak híg a leve, azaz olcsó parkettának nyikorgó a hangja. Ugyanis pár éven belül (vagy akár hamarabb), a laminált parketta ebben az esetben pontosan ugyanott fog megsüllyedni és nyikorogni, ahol az alap parketta tette. Valójában ez teljesen logikus. Úgyhogy el is vetettük az ötletet.

Marad tehát a teljes felszedés. És? Újra lerakni a parkettát? Cserélni a párnafákat is? Gondolkozás, számolgatás vége az lett, hogy hanyagoljuk a régi parkettát, a generálos felajánlotta, hogy hazaviszi eltüzelni a kazánjába... Miután felszedtek mindent, az aljaztot le kell betonozni! Fent a harmadikon. Lift nélkül. 98 nm-en. Na ez rettenet meló. A munka mennyisége és nehézsége csak egy kérdés, ott van az is, hogy vajon a ház elbírja-e?? Ekkor jöttek be a képbe a statikusok.

Két korunkbeli (mondjuk ki: fiatal! :D) mérnök srác jött felmérni a terepet. A felmérés olyan lazára sikeredett, hogy TP és a pont jelen lévő haverja GP a végén már a statikusokkal együtt sztorizgatott és sörözgetett az utcán. Szerencsére a szakmai rész is eredményes volt. Pár nap múlva eljöttek és bontani kezdték a padlót. Hoztak mindenféle szerszámot és leástak a padlónk mélyére. A folyamat teljesen egyszerű: megnézték mi van a parketta alatt..salak. Lementek a legaljára, kiderült, hogy 20cm. Ez jó hír. Kiszámolták a súlyát, magyarul megnézték, hogy most mekkora súlyú a teljes aljzat. És mi a lényeg? Hogy ha ezt kiszedik, pontosan ugyanennyi súlyt lehet visszapakolni másféle anyagból. Tehát melyik a nehezebb: 1kg tégla vagy 1 kg madártoll? Vihetjük a betont, sőt akár 6 cm is mehet. Éljen éljen! :)

Fontos a sok beton, mert felvetődött a padlófűtés kérdése is. Még nem döntöttünk, jelenleg éppen egy fűtésszakértő barátunk számolgatja a kifűthető köbmétereket és szigeteléseket, van rá esély, hogy nem is kellenek fali radiátorok, az egész lakás elmegy majd padlófűtéssel.

A statikusok jelezték előre, hogy az alattunk lévő szomszédhoz mindenképp be kéne majd menniük a felmérés során, hogy megnézzék annak a lakásnak is a szerkezetét. A találkozó napjának reggelén kérdeztem TP-t, hogy mégis hogy képzelte? Azt mondta, hogy hát lemegyünk és bekopogunk. Kicsit rosszallóan néztem rá: nem gondolod, hogy kicsit korábban jelezni kéne (kellett volna) a látogatást? Mi van, ha ki akar takarítani? Vagy egyáltalán? Jól kiborítottam ezzel, persze gyanította, hogy igazam van. Próbált tehát tenni egy-két empatikus lépést az ügy érdekében. Felhívta a közös képviselőt. Ő azt mondta, hogy hát ez nem ilyen egyszerű, túl későn szóltunk. Ismeri őket, ritkán vannak otthon, a számát meg nem adja ki nekünk. Jó-jó, megértjük, de mégis nem lehetne valamit tenni? Azt mondta, felhívja az ott lakót. Később visszacsörgött. Szerencsénk volt, otthon voltak, jó nekik az este, mehetnek a fiúk.

Konszolidált 50-es hölgy, férjről szó sincs, 2 egyetemista lány. Mikor kezdik a feljújítást? Meddig fog tartani? Épp vizsgaidőszak van, tanulniuk kell a lányoknak...Túlestek a bemutatkozáson, majd a lakás megtekintés is megtörtént. Minden pontosan ugyanúgy van náluk is, mint nálunk. A titokzatos fal kiugrások, vezetékek, furcsaságok, minden ugyanolyan. TP elmesélte neki is, hogy a parketta annyira nyikorog és rossz, hogy fel akarjuk szedni, ezért vannak most itt a statikusok. Szomszédhölgy megértően bólogatott, náluk is ilyen, jogos, hogy cserélni akarjuk. Szóba került a padlófűtés is, amire azt mondta kapásból, hogy egészségtelen. Na persze, tudjuk, mindenki ezt mondja, blaablaa gondolta TP, mire egyszer csak kibökte a konszolidált 50-es: ezzel foglalkozom, mikrobiológus vagyok.

Szóval tudujuk, hogy lehet betonunk, van egy mikrobiológusunk és nem tudjuk, hogy lesz-e padlófűtésünk. :)