2015. szeptember 29., kedd

Alja munka

Azt hinné az ember, van még időnk, hiszen még az alját sem csinálták meg, minek gondolkodjunk a berendezésen ennyire hamar? Aztán olyan kérdések kerülnek elő, amiből kiderül, hogy kb. cm-re pontosan tudnunk kell, hogy mi-hol-hogy lesz majd a költözéskor (és, ami a legfontosabb: az elkövetkezendő 10-15 évben!!), hiszen már a lakás legalját is ehhez kell igazítani.

Most, mielőtt a betonozás megtörténik, el kell dönteni, hogy hova kellenek vizes és csatorna kiállások, hogy lesz a fűtés és egyéb vezetékek. Csupa egyszerű feladat, folyamatosan mérlegelni kell, hogy mi fog még beleférni a költségvetésbe a végén és minek milyen következményei lehetnek. Ha pl. most kialakítjuk a konyhába terezett sziget pulthoz a csöveket, de nem lesz hónapokig konyhabútor, akkor hogyan lehet élni majd a mindennapokat úgy, hogy kiállnak a csövek a padlóból a nappali közepén?

Az alapok a legfontosabbak. Ha most valamit rosszul találunk ki és ráépítünk mindent és le is betonozzuk, már nem fogunk tudni változtatni. Ez nem olyan kérdés, hogy hova forgatjuk az ágyat vagy, merről nyíljanak az ajtók.

Bontás után a nappalink kifejezetten tiszta és gyerekbarát lett.

Az első napok tehát a csövezéssel teltek. Mindenhonnan szürke lefolyó és piros vízcsövek állnak ki a földből, falakból. Ezeknek vésték, fúrták, ásták a helyeket. A felszedett parketta és salak után a lakásban mindenhol láthatóvá váltak a gerendák. A keletkezett lukakat a csövek lefektetése után lépésálló hungarocellel töltik ki. Már ettől jobban kezdett hasonlítani padlóra a látvány, de persze a végétől még messze voltunk. Miután minden résbe és mélyedésbe befaragták a hungarocell lapokat, ezzel kb. vízszintesség téve az aljzatot, párazáró fóliát raktak rá, amit felfuttattak a falra is, ezzel egy kis "teknőt" készítettek a hamarosan érkező betonnak.

Hosszas köröket futottunk az önkormányzatnál, ugyanis ehhez az ún. könnyűbetonhoz (a hivatalos neve Estrich) egy keverőgép és egy konténer érkezik, amik az utcán foglalják a közterületet. Ebből egyenesen következik, hogy közterület foglalási engedélyt kell szereznünk a munkához. Szerencsére a vállalkozó elmondta nekünk, milyen szöveget kell lenyomni az önkormányzatban ahhoz, hogy legalább a rendőrséget kihagyhassuk a buliból, így "csak" a BKK-val kellett ügyet intézni, 1970-es évekre emlékeztető körülmények között.

És elérkezett a betonozás napja. Előtte lévő hétvégén végig azon paráztunk, hogyan kéne megoldani, hogy legyen második parkolóhely (ennyi kell a gépnek+a konténernek), mert egy parkolóhelyet már hónapok óta befoglaltunk, ott parkolunk a másik autónkkal. Mivel ez ismét egy olyan feladat, amit távolból egyszerűen nem tudunk megoldani, azt javasoltam TP-nek, hogy legalább emiatt ne idegeskedjen. Végül is ott van egy vállalkozó, fizetünk neki mint a pengős malac, hát nem az a dolga, hogy megoldja valahogy?? Megpróbáltuk elengedni a kérdést, de azért izgatottan mentünk oda a betonozás napján reggel, hogy vajon mi történik..? Na, tényleg egy másodpercig sem kellett volna aggódni, mert a következő frappáns megoldást eszelte ki a mi kis építő csapatunk: az egyik szaki korábban rendőr volt, a szükséges parkolóhelyen álló autó rendszámával betelefonált a régi kollégáknak, ugyan mondják már meg, kié az autó. Két járőr kijött, bekopogott a lakóhoz és bájosan megkérték, hogy ugyan legyen szíves már elállni onnan. :D Ki tud erre nemet mondani? Szegény nő úgy meglepődött, hogy először rossz autó kulcsot hozott le, de végül elállt és a konténer is a helyére kerülhetett.

Estrich boy és konténer.



A betonozás egy napig tartott...de sajnos tényleg a nap végéig...a szomszédoknak éjfélig kellett hallgatniuk, ahogy a gép felnyomta egy csövön keresztül a betont és az emberek fent egy géppel egyenesre simították, fújták, húzták az anyagot. Mi itthon rettegtünk, a szomszéd fél10-kor ránk telefonált, hogy vajon meddig tart még? Másnap hosszasan szánakozva kértünk bocsánatot az illetékesektől. Úgy tűnik, sikerült mindenkit kibeszéltetni és nem fognak emiatt hónapokig utálni minket.

Amikor ment a cucc a csőben, akkor ki volt feszítve a fa törzséhez egy kötéllel.


2015. szeptember 3., csütörtök

Döntés

TP egyik gimnáziumi osztálytársa egy kis lélekvesztő hajóval körbehajózta a Föld nevű bolygót. Azon gondolkodtunk, hogy ő, amikor az egyik kis szigeten állva nézte az Indiai-óceánt, meghozta azt a döntést, hogy most beül és elindul lesz, ami lesz, vajon mit érezhetett?! És mi lehet ehhez képest az a döntés, amikor nekünk csak egy generál kivitelezőt kell kiválasztanunk a lakásunk felújításához? Nem tűnik olyan nagy ügynek, mégis hónapokig tartott. Nálunk a pénz volt a központi kérdés, lesz-a annyi, amennyibe végül kerülni fog (ezt ugye még mindig nem tudhatjuk, csak akkor derül ki, ha lezárultak a munkák...) és, hogy megbízhatunk-e a kivitelező által végzett munka minőségében. Ehhez képest a tengeren hajózó havernak miket kellett átgondolnia? Túl fogom-e élni, lesz-e elég ennivalóm, lesz-e mindig műholdas kapcsolatom, hogy segítséget kérjek, ha kell? Valóban nem lehet összehasonlítani.

Végül, mivel csak ördögi köröket róttunk, rájöttünk, hogy nem lehet mindenre felkészülni és lesz, ami lesz, bele kell vágni. Úgyhogy az univerzumra bíztuk magunkat, hallgattunk egy röpke megérzésre és rövid (közepesen sikeres) alkudozás után döntöttünk.

A munka szeptember elején indult el. Vállalás szerint október 30. körüli átadásra számítunk.