Lezárva

Úgy tűnik, ma végeztünk. Megvagyunk mindennel, az adásvétel lezárult. Az Eladó dobott egy levelet, hogy már nem is kell találkoznunk, mert sikerült kipüfölnie a közös képviselőből az utolsó, hiányzó nullás igazolást is, így májusra már mi kapjuk a közös költségről a számlát. Nagy öröm lesz, mostantól pár hónapig két helyre fizetjük a rezsit. Még szerencse, hogy most a házunkra nincs közös költség. Vicces lenne, mondjuk szedhetnénk egymástól meg a gyerkektől valami kis hozzájárulást. Én például a főzés és takarítás elvégzésére szívesen beszednék egy kis motiváló összeget...Már látom, ahogy a gyerekek törik fel a malac perselyt, hogy végre legyen mosott harisnyájuk.

Az Eladó részéről tehát vége az ügyletnek, szépen fogja magát és lelép a rakás pénzzel, amit tőlünk kapott. Furcsa érzés volt vele találkozni mindig. Tudom, hogy mi egy lakást "kaptunk", de elképzelem, hogy mennyire sok pénze van most annak a nőnek és úgy érzem, bárcsak inkább nálunk lenne az a pénz és 2-3 alkalommal körbeutaznánk belőle a világot. Persze, ha végzünk a körbeutazással, akkor jöhetnénk ide vissza lakni, ahol most lakunk. Na meg a világkörbeutazásra nem valószínű, hogy kaptunk volna ekkora banki kölcsönt, mert a bőröndjeinkre tett jelzáloghitel biztos nem lett volna elég a banknak.

Állítólag egyébként lakást vesz a pénzből, de ki tudja. Azt sem tudom, hogy van-e családja, csak a szüleiről tudunk, mert az ő anyukája volt bejelentkezve a lakásba. Egyébként röhej, most az egyik nullás igazoláson láttam a doktor nő címét és a megvett lakásunk melletti (!) utcában lakik. És akkor reggel, amikor viszem a gyereket oviba, majd elmegyek a helyi boltba bevásárolni, akkor szembe fog jönni velem a szalmakazal hajával és megkérdezi, hogy "na milyen a lakás?" én meg visszakérdezek, hogy "na milyen a sok pénz?". Vagy hogy? Remélem, mihamarabb megveszi azt az állítólagos másik lakást és elköltözik. Valahogy nem csípem.

Ezennel tehát lezártuk életünk legelső sikeres lakásvásárlási ügyletét. (Sikertelen már volt sajnos korábban.) A második már sokkal gördülékenyebb lesz. :)

Táv hős

Kezdő közműves (nem kőműves!) vagyok. A legtöbb dolog, amit tettem eddig, hogy első évben egy, második évben két gyerekkel a karomban kinyitottam az ajtót a kéményseprőknek (ha ez közműnek számít egyáltalán). Szóval beengedtem a helyi, kedves kéményseprő házaspárt (őrület!) a gázkazánunkhoz, és amíg ők fekete ruhában csináltak valamit a valamivel a kazánon, addig én próbáltam a gyerekzajon át csevegni, majd aláírtam valamit és fizettem. Évente egyszer jönnek. Ezen kívül azt sem tudom, hogy mi az a közmű, úgy tudnék csak halandzsázni, ha fel kéne sorolnom szolgáltatókat, mint a leggyengébb egyetemi vizsgámon.

Ilyen alapokkal bizony komoly kihívás volt, hogy ma nekem kellett elintéznem a FŐTÁV-ban az átíratást...vagy mit. Online ember lévén azonban biztosra akartam menni, hátha fel tudok készülni egy-két szakkifejezésből, gyorsan Google-nek és fotav.hu-nak estem. És ekkor nagyszerű dologgal szembesültem: a FŐTÁV (gondolom, rajtam kívül mindenki tudja, de azért leírom, hogy ez a távhő szolgáltató, magyarul a távfűtéses lakásokban a radiátorba ők nyomják nekünk a meleg vizet és jól elzárják tavasszal, amikor az ember még meg tudna fagyni, főleg a panelban...)...szóval a FŐTÁV weboldala bizony nem csak, hogy nem elavult és használhatatlan, hanem durván jó! Mindent megtaláltam, amit akartam. De mindent. És érthető és logikus és felhasználóbarát. Akkor pislogtam először nagyot, amikor megláttam, hogy van online ügyintézői felületük, ami azzal a reménnyel kezdett kecsegtetni, hogy mégsem kell 40 km-t autóznom azért, hogy húzzak egy sorszámot és ott az ügyintéző előtt derüljön ki, hogy valamilyen igazoló papírt nem hoztam el az átíratáshoz.

A felcsillant remény kicsit fakulni kezdett, amikor az elképesztő logikusan felépített felhasználói kézikönyvben végigolvastam, hogy milyen ügymenetekhez lehet az online ügyintézést felhasználni és sajnos az enyémet nem találtam meg. De gondoltam egyet, hát felhívom én őket telefonon és megkérdezem, mit is kell bevinni személyesen, majd óvatosan átterelném arra a témát, hogy szívesen megcsinálnám ezt az egészet az interneten keresztül, ha mégis lehetne valahogy.

Amikor aztán a telefonos ügyintézést kezdtem tanulmányozni, megint állam leesett, ugyanis nem csak a telefonos menürendszerük struktúráját nyomták az arcomba (tehát nem kellett végighallgatnom az „üdvözöljük, várjon, nyomja meg ezt, írja be azt, nyomja meg ezt, várja meg a fürelíz végét és megint nyomja meg ezt” sorozatot), hanem előre kiválasztottam, hogy melyik menüpontok vonatkoznak rám. Ha ez nem lett volna elég, még egy olyan táblázatot is feldobott nekem a weboldal, ami a telefonálás időpontjára ad segítséget, hogy előre tudjam, mely napokon, mely órákban kell a legnagyobb várakozásra számítani. Én inkább kivártam egy valószínűsítetten közepes forgalmú időszakot és azonnal el is értem az ügyintézőt.

A telefonos kisasszony sem hazudtolta meg a weboldalon tapasztalt vásárló-központú hozzáállást, nagyon segítőkész volt. Elmondtam, hogy gőzöm nincs, mit kell csinálni, szépen elmondta, hogy mit tegyek és természetesen, intézhetem neten keresztül. Őrület, de csak fel kellett tölteni egy-két dokumentumot (amiket szkenner híján fényképezőgéppel digitalizáltam) és megadni egy-két adatot és már kész is volt.

Nincs más dolgunk már, csak várni, hogy a gép berendezze az adatokat és megkapjuk az értesítést az átírás sikerességéről. Na, meg mostantól fizetni a fűtés számlákat az új lakásban is.

Könnyed lakásátvétel

Reggel boldog rohanással indult a nap, megtűzdelve egy kis nincs-mit-adnom-reggelire a kölyköknek helyzettel. Aztán persze rittyentettem egy barack befőtt fahéjjas csigával kombinációt, úgyhogy ők nem érezték a rettegést. Csak a sürgetést. Végül nem késtünk el, mindössze a törölközőt felejtettem itthon, így a gyerek nem tudott ma kezet mosni...viccelek persze, adtak neki kölcsön a kincstári tartalékokból.

KICSIvel haza, itthon dolgozni próbáltam, hogy behajthassam végre a kintlévőségeimet, de persze egy 20 hónapos mellett ez hiú ábránd és csak tépelődtem a két helyzet között. Közös boldog borsófőzelék főzés után természetesen nem evett belőle, de legalább jó nehezen tudtam elaltatni. Épp csak szusszantam egyet, már ébredt is, gyorsan próbáltam a lakás átvételhez átgondolni a dolgokat. Nem ment túl jól. Majd mikor már ismét késésben voltunk (5-re kellett menni a lakásba, 3.50 után indultunk NAGYért), akkor rájöttem, hogy tankolni kell basszus.

NAGYért berohan, megpisiltet, öltöztet, ez is elvett 30 percet. 16.29-kor indultunk az ovitól. Helyi kútra mentünk, ahol nem jött oda segíteni senki, így aggódva forgattam a forgalmit, hogy ugye tényleg dízel, el ne csesszem. Aztán jött a tanksapka, emlékeztem, hogy valaminek kattannia kell, meg elforog, nemforog, mindegy, sikerült levenni. Jó pisztolyt vettem le, de nem tudtam átgondolni mit csinálok, mert a babák visítottak az autóban, én meg késésben. Végül valamiért kitaláltam, hogy 4000-ért tankolok (nem tudom megmondani, miért csináltam) és vissza raktam a sapkát. Valami nem volt oké, de kivettem a kölyköket, bementünk, bunkó pénztárosnő már megint, két kis kubu, meg kis rágcsa (mert nem hoztam nekik semmi kaját). Majd jeleztem, hogy számlát kérnék, de akkor már beleírta a többi kaját is a tételbe, így csak hosszas szájhúzások mellett tudott volna áfásat írni, mondtam, hagyjuk a francba. NAGY persze ottazonnalrögtönhisztizve akart inni, úgyhogy kibontottam neki. Ekkor persze KICSI is rögtön kér, majd jól nem csak magát, hanem engem is nyakon öntött vele. Na vissza a kút mellett álló autóhoz, két gyerek beszíjjaz. Rossz érzés a tanksapka miatt, ezért újra kinyitottam vacakolni vele. Bizony nem is stimmelt, akárhogy forgattam a sapit meg a kulcsot, mindig lejött, nem maradt ott. Hát én bizony nem voltam rest visszamenni és segítséget kértem szőkenősen. Nagyon kedves úriember közölte, hogy ugyan, semmi gond, nem kell ezt tudnom, azért van ő, hogy segítsen. Jött, segített, neki sem sikerült. A sok tekergetésben ugyanis levéve bezártam a sapkát, így már nem lehetett visszatenni. Na mindegy, rájöttünk, örültünk, visszazártuk, elindultunk. 16.42

Apu a célegyenesbe fordulva hívott, hogy a ház előtt van egy hely, mondtam, álljon be oda a kis testével. Kész, pikpakk be is parkoltam konkrétan a kapu elé, sajnos ennél közelebbit nem találtak. Ott jópofizunk a kapuban, ücsörgünk meg minden, majd szólok, hát jó most már menjünk fel. Ajtó nyitva, Anna Mária már ott tobzódik egy ideje és pakolgatja a papírjait a gáztűzhelyen. Levegővétel nélkül kezd a mondókájába (mindig úgy érzem, hogy azért beszél ennyit, megállás nélkül, mert siet és indulnia kell és sürget engem is, de közben azért laza 2 órára nyúlt ezt a röpke átadás...úgyhogy talán mégsem ezért beszél ilyen stílusban.)

20adik elmeséltetésre próbálom a szavaiból leszűrni a lényeget, közben gyerekek rohangálnak anyuval a lakásban és visszhangzik minden, majd a huzat is jól becsapja az ajtót, majdnem ablak törik, nekem az agyam mosottszar, úgyhogy minden adott volt a sikerhez.

A lényeget megpróbálom összeszedni (elhoztam egy csomó papírt):

- elmű - ez a legegyszerűbb, feltöltős cucc, ami rajta maradt a feltöltésből, azzal nem foglalkozik, nem kell kifizetnünk, át kell iratnunk, felírtuk a mostani óraállást

- főtáv - nullást hozta, ezt a legfontosabb átiratni, mert napi elszámolás van, amíg nincs a nevünkön, addig ú fizeti (BEÍGÉRTEM NEKI A CSÜTÖRTÖKI ÁTIRATÁST)

- főgáz - nullást hozta, át kell íratni, óraállást felírtuk

- DBH és közös költség - víz. Jajj el se kezdem mondani, mert megőrülök. A lényeg, hogy nincs  meg a közös költségről a nullás papír. Lementünk a közös képviselőhöz, aki Anna Máriával nem igazán volt segítőkész, a háta közepére sem kívánta, meg épp voltak nála és telefonon is keresték, de nekem elkérte a számomat és mondta is, hogy hívjam fel legyek kedves és mélyen a szemembe nézett. Szóval nem jutottunk sokra, mert ott is csak beszéltbeszéltbeszélt ez az AnnaMária. A közös képviselő azért nem adja ki a nullást, mert a könyvelőnek először látnia kell, hogy a most beérkező fővízvezeték számlánál meg van jelölve Nagy Bélánénak a mellék vízórája és látható, hogy nincs beleszámolva a lakás víz költsége. Eladónk szerint a két öreg nyannyer (közös képviselő és a könyvelő) jól elkavart valamit, mert ő bement a DBH-ba és ott az arcába mutatták a monitort, hogy debizonyhogy már az előző számlán is rajta volt Nagy Béláné neve, úgyhogy nincs semmi teendő.

Összefoglalom: CSÜTÖRTÖKÖN 12 UTÁN KÉZENFOGVA BEMEGYÜNK ANNA MÁRIÁVAL A VÍZÜGYRE, AHOL NEKÜNK IS AZ ARCUNKBA NYOMJÁK A MONITORT, HOGY VALÓBAN OKÉ EZ A MELLÉKVÍZÓRA KÉRDÉS ÉS A KÖZÖS KÉPVISELŐ IGENIS VONJA LE A KÖZÖS KÖLTSÉGBŐL A VIZET. Egyébként az van, hogy vízzel együtt 24200 a közösktsg, víz nélkül meg 17710. A 17710-eket Anna Mária szorgosan befizette, hozott róla csekket.

Na jó, abba is hagyom, mert tényleg begolyózok tőle. Remélem, mihamarabb lezárjuk egyszer s mindenkorra ezt a szart. Vagy vizet. Vagy mi...

A 2 órás agymosás vége az lett, hogy a gyerekek totál kiakadtak. Gyors játszóterezés, amíg én vásároltam a tömb aljában lévő kedves és magas árszinvonalú boltban, majd mikor a nagyszülők hozták vissza a babákat a játszóról, mögöttük jött egy két kislányos apuka anyuka babakocsival és a csajt megismervén apunak súgtam, hogy ők a szembeszomszédok. Apu ezt megerősítette, ugyanis, amikor nekem Anna Mária mosta az agyamat a gáztűzhelynél, akkor indult a család játszózni és be is köszöntek hozzánk, csak én nem láttam őket. Na most gyorsan - míg a két gyereket próbáltam a hisztitől távol tartani, kevés sikerrel - megkértem anyut, hogy gyorsan gyorsan nézzen be, hova rakják a babakocsit. Mivel a kicsi már két hónapja kibújt a pocakból, ő volt a kocsiban. Hát bizony kinyílt annak a bizonyos raktárnak az ajtaja és oda tolták be. Gyorsan rájuk rontottam, hadd nézzem meg a helyet és iziben be is mutatkoztam. Bámulatosan szimpatikusak voltak. A srác, kézfogás közben kérdezte, hogy "akkor úgy tűnik, meg fogjátok venni?", mire én "úgy tűnik, már meg is vettük". Nagyon örültek, bűbáj csevejt nyomtunk le, kiderült, hogy őket egyáltalán nem fogja zavarni a felújítás (előre sopánkodtam egy kört, nézvén a kis kopasz 2 hónaposra) - na persze, majd meglátjuk, muhahaha. A tároló kicsi, de majd megoldjuk, most csak ők a babakocsisok a házban. Ők már felújítva vették a lakást, úgyhogy nem tudnak részleteket, de padlófűtésük is van, úgyhogy egyértelmű lebetonozásra gyanakszanak náluk is. Szóval komoly szósölájzing volt a javából. A kislányaik (a középső talán Hédi, a legkisebb talán kisfiú) türelmesen várakoztak kis hajpántjaik alatt. Nekik is nyomtam egy bájos mikulásos: "és ti hova jártok oviba" kérdést. Anyuka (talán Barbara) lelkesen közölte, hogy ide a Gesztenyésbe (ahova mi fogunk) és kérdésem nélkül mondta, hogy nagyon szeretik.

Elbúcsúztunk, hogy na majd úgyis találkozunk :) Mi még vidéken lakunk, indulnunk kell...

Beiratkozás

Csütörtök volt. Sokadik napja én keltettem mindkét gyönyörűséget, reggeli tutyi (rudi), mese, öltöztetés, autóba be, ovinál ki, átöltöztet, KICSI karban, nagypuszi, ajtón berak. Ezután elmentünk KICSIvel Tecsóba, vettünk ba-t (banán), meg tyészát (tészta), na meg bumbum-ot (dörmi maci). Így sem volt még 9, mire hazaértünk. Úgy terveztem, 12-ig fárasztom, aztán autóba be, ott altatom, anyu jön az ovihoz 13 körül. 10 után gondoltam egy nagyot: nem fogok most az egyszer az utolsó pillanatra hagyni mindent (ha-ha-ha), KICSI egész jól elvan, gyorsan összerakom a beiratkozáshoz szükséges cuccokat. Hétfőn kinyomtattam a jelentkezési lapot, meg a listát, hogy mit kér az ovi. És ekkor csöppet leizzadtam. Az utolsó pont: orvosi igazolás. Hát ez a mostani helyi oviban csak az első nap kellett, eszembe sem jutott ilyen. Jó-jó, KICSI még mindig elvan, megőrzöm a hidegvérem, gyors segélyhívás Védőnőnek. Fel is vette. Hála égnek, dolgozik is, csak éppen családokat látogat. Kiderült, hogy 12 után visszaér és akkor tud nekem írni igazolást. Oké, hálás vagyok, megvárom. Gyorsan ellenőrzöm addig a többi dolgot. Születési anyakönyv. Zöld mappa levesz, ott is van a helyén két anyakönyvi papír....te jó ég, ez csak KICSIé és plusz egy másolat. Hol a fakemban van NAGYé??? Kezdek kicsit besokallni, közeledünk 11 órához, KICSI egyre nyűgösebb, ebéd sincs. Hol a francban lehet NAGYé? Erőltetett nyugalommal próbálom feltúrni a szobában található papírkupacokat, végig azon gondolkodom, hol használtuk utoljára, mihez kellett, miért nincs a helyén??! Gyorsan lelövöm a poént, fél óra után megtaláltam. KICSIt bevágom egy Bogyó elé, közben próbálom kitölteni a jelentkezési adatlap laza 6 oldalát. Apa cégének címe mifaxnak?? Végül egy régi levélből kihalásztam. Talán megvan minden. Húszszor nézem át az iratokat, hogy mindent elraktam-e.

KCSI ebédel, cuccok összepakol (esőre, napra, bekakilásra, játszóterezésre, babakocsizásra, etetésre, itatásra stb.stb.), én felöltöz, indulunk Védőnőhöz . Fél órát vártunk, karbangyerekkel, végül 12.40-kor indulunk, anyunak SMS, hogy ne rohanjon, de ő akkor már a Móriczon volt. KICSI a fáradtságtól kiborult, annyira, hogy félre kellett állnom a kastélynál megnyugatni, ilyen még nem volt soha. Végül a pályán tudott csak elalduni, addig visított a fáradtságtól szegénykém. Gyorsan felértünk, anyu a játszótéren olvasgatott, én pont a játszó mellett találtam helyet. Persze enni aznap én még nem igazán ettem. KICSI még aludt, így anyu a kocsiban olvasgatott tovább.

Oviba végül a hátsó utca felől jutottam be, a négy bejárat közül sikerült az egyetelent megtalálnom, amit szülők elvileg nem használnak, csak gazdasági bejárat. Na ezt utólag tudtam meg. Egy kedves takarítónő elmagyarázta, hogy egyenes-jobbra-balra-jobbra. Ott meg csak egy orvosi szoba volt, de szembejött egy bájos, kissé maszkulin hölgy, akiről kiderült később, hogy pont a vezető helyettese, így ő mondta, hogy vannak bent, várhatok az aulában is akár. Nézelődtem addig és végig arra gondoltam, hogy most megcsalom a mostani ovit. Szomorú és izgatott voltam, felveszik-e, jó lesz-e, hogy lesz?? Behívtak, óvodavezető nő, kedvesen fogadott, bár a bemutatkozós kézfogáshoz nem állt fel, de nem is tudom, neki fel kell-e. Bent volt a maszkulin vezető helyettes is. Vidámak voltak. Elmondtam, mi van: költözünk, jönnénk, már ovis, nem ismerjük a helyet stb. Felvették az adatokat, elkérték a papírokat. Krisztinek ötlete volt, hogy a sok lakcím játékos ellen azért bizonyítékként mindenképp vigyek adásvételi szerződést. Ezt oda is nyomtam nekik, megköszönték és látszott, hogy ez fontos bizonyíték volt a körzetesség mellett. Lemásoltuk és egy hibajavítóval kisatíroztam belőle a bizalmas, pénzügyi adatokat. Végül mondta a vezető, hogy június 4-én telefonáljak, hogy elmondják, felvették a gyereket....mert, hogy felvették, ennyi. De azért el kell mondania, hogy telefonáljak. :) Örültem is, meg aggódtam is, hogy más ovinak utána sem néztem, biztos jó lesz-e ez, meg hogy megcsalom a mostani ovit...

Lekéstük a nyílt napokat, de a helyettes vezető rendkívül segítőkészen és bűbűjosan az egész (!) ovin és minden helységen végigvezetett. Közben elmondta, hogy ugyanilyen volt a nyílt nap is, csak akkor sok anyukát vitt egyszerre :D Szóval csinált nekem egy nyílt napot. Furcsa volt, végig a megcsalt mostani ovira gondoltam és az udvar láttán a szívem is összeszorult, mert a zöldellő, cseresznyefás, teraszos, óriás dombos helyi ovink kertjének a lábujját sem csókolhatja meg ez a kert. Tudom, hogy ez nem minden, de totál kiborulok mindenféle változástól és persze a babáknak mindenből a legjobbat akarom és nem tudom, hogy a dombot siratom-e vagy csak, hogy annyira, de annyira nehezen sikerült elszakadnunk NAGYgyal és most már kifejezetten szeret oviba járni és ennek a harcnak a fájdalma tör elő belőlem ilyenkor esetleg... :(

Kiderült még az is, hogy az önkormányzat pont most vezető lefejezéseket csinál az állami ovikban, így lehet, hogy mire mi jövünk, már más lesz a vezetőség, mint akivel most találkoztam.

A csoportszobákat is mind megmutatta a hölgy, bent aludtak pont a gyerekek. Hát nagyon nagyok. Amire azt mondta, hogy ez a legkisebb szobájuk, na az is nagyobb a mostaninál. Többen még fa galéria házikó is van, ahova felmehetnek játszani. Egyébként az egész úgy tűnik, hogy rendben van, persze majd élesben kiderül, hogy milyen, csak az a zöld óriási domb....oh Istenem... :((.

Ja és KICSI nem csak a teljes beiratkozást aludta végig, így a nagyanyjával sem találkozott ébren egyáltalán, hanem míg visszaértünk a pályán és még a gyönyörű zöld dombos helyi ovi előtt is aludt egy ideig a kocsiban...szóval nyugodtan bőghettem még ott is egy kicsit. :(