Reggel boldog rohanással indult a nap, megtűzdelve egy kis nincs-mit-adnom-reggelire a
KICSIvel haza, itthon
dolgozni próbáltam, hogy behajthassam végre a kintlévőségeimet, de
persze egy 20 hónapos mellett ez hiú ábránd és csak tépelődtem a két
helyzet között. Közös boldog borsófőzelék főzés után természetesen nem
evett belőle, de legalább jó nehezen tudtam elaltatni. Épp csak
szusszantam egyet, már ébredt is, gyorsan próbáltam a lakás átvételhez
átgondolni a dolgokat. Nem ment túl jól. Majd mikor már ismét késésben
voltunk (5-re kellett menni a lakásba, 3.50 után indultunk NAGYért),
akkor rájöttem, hogy tankolni kell basszus.
NAGYért berohan, megpisiltet, öltöztet, ez is elvett 30 percet. 16.29-kor
indultunk az ovitól. Helyi kútra mentünk, ahol nem jött oda segíteni
senki, így aggódva forgattam a forgalmit, hogy ugye tényleg dízel, el ne
csesszem. Aztán jött a tanksapka, emlékeztem, hogy valaminek kattannia
kell, meg elforog, nemforog, mindegy, sikerült levenni. Jó pisztolyt
vettem le, de nem tudtam átgondolni mit csinálok, mert a babák
visítottak az autóban, én meg késésben. Végül valamiért kitaláltam, hogy
4000-ért tankolok (nem tudom megmondani, miért csináltam) és vissza raktam a
sapkát. Valami nem volt oké, de kivettem a kölyköket, bementünk, bunkó
pénztárosnő már megint, két kis kubu, meg kis rágcsa (mert nem hoztam
nekik semmi kaját). Majd jeleztem, hogy számlát kérnék, de akkor már
beleírta a többi kaját is a tételbe, így csak hosszas szájhúzások mellett
tudott volna áfásat írni, mondtam, hagyjuk a francba. NAGY persze
ottazonnalrögtönhisztizve akart inni, úgyhogy kibontottam neki. Ekkor
persze KICSI is rögtön kér, majd jól nem csak magát, hanem engem is
nyakon öntött vele. Na vissza a kút mellett álló autóhoz, két gyerek
beszíjjaz. Rossz érzés a tanksapka miatt, ezért újra kinyitottam
vacakolni vele. Bizony nem is stimmelt, akárhogy forgattam a sapit meg a
kulcsot, mindig lejött, nem maradt ott. Hát én bizony nem voltam rest
visszamenni és segítséget kértem szőkenősen. Nagyon kedves úriember
közölte, hogy ugyan, semmi gond, nem kell ezt tudnom, azért van ő, hogy
segítsen. Jött, segített, neki sem sikerült. A sok tekergetésben ugyanis
levéve bezártam a sapkát, így már nem lehetett visszatenni. Na mindegy,
rájöttünk, örültünk, visszazártuk, elindultunk. 16.42
Apu a
célegyenesbe fordulva hívott, hogy a ház előtt van egy hely, mondtam,
álljon be oda a kis testével. Kész, pikpakk be is parkoltam konkrétan a
kapu elé, sajnos ennél közelebbit nem találtak. Ott jópofizunk a kapuban,
ücsörgünk meg minden, majd szólok, hát jó most már menjünk fel. Ajtó
nyitva, Anna Mária már ott tobzódik egy ideje és pakolgatja a papírjait a
gáztűzhelyen. Levegővétel nélkül kezd a mondókájába (mindig úgy érzem,
hogy azért beszél ennyit, megállás nélkül, mert siet és indulnia kell és
sürget engem is, de közben azért laza 2 órára nyúlt ezt a röpke
átadás...úgyhogy talán mégsem ezért beszél ilyen stílusban.)
20adik
elmeséltetésre próbálom a szavaiból leszűrni a lényeget, közben
gyerekek rohangálnak anyuval a lakásban és visszhangzik minden, majd a
huzat is jól becsapja az ajtót, majdnem ablak törik, nekem az agyam
mosottszar, úgyhogy minden adott volt a sikerhez.
A lényeget megpróbálom összeszedni (elhoztam egy csomó papírt):
-
elmű - ez a legegyszerűbb, feltöltős cucc, ami rajta maradt a
feltöltésből, azzal nem foglalkozik, nem kell kifizetnünk, át kell
iratnunk, felírtuk a mostani óraállást
- főtáv - nullást hozta,
ezt a legfontosabb átiratni, mert napi elszámolás van, amíg nincs a
nevünkön, addig ú fizeti (BEÍGÉRTEM NEKI A CSÜTÖRTÖKI ÁTIRATÁST)
- főgáz - nullást hozta, át kell íratni, óraállást felírtuk
-
DBH és közös költség - víz. Jajj el se kezdem mondani, mert megőrülök. A
lényeg, hogy nincs meg a közös költségről a nullás papír. Lementünk a
közös képviselőhöz, aki Anna Máriával nem igazán volt segítőkész, a háta
közepére sem kívánta, meg épp voltak nála és telefonon is keresték, de
nekem elkérte a számomat és mondta is, hogy hívjam fel legyek kedves és
mélyen a szemembe nézett. Szóval nem jutottunk sokra, mert ott is csak
beszéltbeszéltbeszélt ez az AnnaMária. A közös képviselő azért nem adja
ki a nullást, mert a könyvelőnek először látnia kell, hogy a most
beérkező fővízvezeték számlánál meg van jelölve Nagy Bélánénak a mellék
vízórája és látható, hogy nincs beleszámolva a lakás víz költsége.
Eladónk szerint a két öreg nyannyer (közös képviselő és a könyvelő) jól
elkavart valamit, mert ő bement a DBH-ba és ott az arcába mutatták a
monitort, hogy debizonyhogy már az előző számlán is rajta volt Nagy
Béláné neve, úgyhogy nincs semmi teendő.
Összefoglalom:
CSÜTÖRTÖKÖN 12 UTÁN KÉZENFOGVA BEMEGYÜNK ANNA MÁRIÁVAL A VÍZÜGYRE, AHOL
NEKÜNK IS AZ ARCUNKBA NYOMJÁK A MONITORT, HOGY VALÓBAN OKÉ EZ A
MELLÉKVÍZÓRA KÉRDÉS ÉS A KÖZÖS KÉPVISELŐ IGENIS VONJA LE A KÖZÖS
KÖLTSÉGBŐL A VIZET. Egyébként az van, hogy vízzel együtt 24200 a
közösktsg, víz nélkül meg 17710. A 17710-eket Anna Mária szorgosan
befizette, hozott róla csekket.
Na jó, abba is hagyom,
mert tényleg begolyózok tőle. Remélem, mihamarabb lezárjuk egyszer s mindenkorra
ezt a szart. Vagy vizet. Vagy mi...
A 2 órás
agymosás vége az lett, hogy a gyerekek totál kiakadtak. Gyors
játszóterezés, amíg én vásároltam a tömb aljában lévő kedves és magas
árszinvonalú boltban, majd mikor a nagyszülők hozták vissza a babákat a
játszóról, mögöttük jött egy két kislányos apuka anyuka babakocsival és a
csajt megismervén apunak súgtam, hogy ők a szembeszomszédok. Apu ezt
megerősítette, ugyanis, amikor nekem Anna Mária mosta az agyamat a
gáztűzhelynél, akkor indult a család játszózni és be is köszöntek
hozzánk, csak én nem láttam őket. Na most gyorsan - míg a két gyereket
próbáltam a hisztitől távol tartani, kevés sikerrel - megkértem anyut,
hogy gyorsan gyorsan nézzen be, hova rakják a babakocsit. Mivel a kicsi
már két hónapja kibújt a pocakból, ő volt a kocsiban. Hát bizony kinyílt
annak a bizonyos raktárnak az ajtaja és oda tolták be. Gyorsan rájuk
rontottam, hadd nézzem meg a helyet és iziben be is mutatkoztam.
Bámulatosan szimpatikusak voltak. A srác, kézfogás közben kérdezte, hogy
"akkor úgy tűnik, meg fogjátok venni?", mire én "úgy tűnik, már meg is
vettük". Nagyon örültek, bűbáj csevejt nyomtunk le, kiderült, hogy őket
egyáltalán nem fogja zavarni a felújítás (előre sopánkodtam egy kört,
nézvén a kis kopasz 2 hónaposra) - na persze, majd meglátjuk, muhahaha. A
tároló kicsi, de majd megoldjuk, most csak ők a babakocsisok a házban.
Ők már felújítva vették a lakást, úgyhogy nem tudnak részleteket, de
padlófűtésük is van, úgyhogy egyértelmű lebetonozásra gyanakszanak náluk
is. Szóval komoly szósölájzing volt a javából. A kislányaik (a középső talán Hédi, a legkisebb talán
kisfiú) türelmesen várakoztak kis hajpántjaik alatt. Nekik is nyomtam
egy bájos mikulásos: "és ti hova jártok oviba" kérdést. Anyuka (talán
Barbara) lelkesen közölte, hogy ide a Gesztenyésbe (ahova mi fogunk) és kérdésem
nélkül mondta, hogy nagyon szeretik.
Elbúcsúztunk, hogy na majd úgyis találkozunk :) Mi még vidéken lakunk, indulnunk kell...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése