Színek

Zöld, kék és két árnyalatú bézs. Hát erre jutottunk. A kiválasztás ideje: 15 perc. 

Ehhez képest a mostani házunkban a színválasztás kb. 3 hétig tartott. Agyaltunk, képeket nézegettünk, bútorokhoz és járólaphoz illesztettük, eljártunk a nagy üzletekbe és csak legeltettük a szemünket a különböző gyártók, mindenféle színpalettáján. Imádom a színeket, jó volt ezeket nézegetni, viszont azt, hogy milyen legyen a fal, nem tudtuk eldönteni. Végül, jól megfontolva (gondoltuk mi), kiválasztottunk 3 féle színt a három helységbe és mi lett az eredmény…szinte észre sem venni a különbséget a falak között. 

Na okultunk ebből és konkrétan nem foglalkoztunk az egésszel. Azt tudtuk, hogy nem vagyunk valami vad természet, hogy berakjunk egy-két hupilila falat a lakásba, maradjunk valami általánosnál. Most sárgás a nappali, legyen az új lakásban inkább valami tejeskávés. A gyerekszobáról tudtam, hogy az égboltot szeretném nekik a falra, tehát égszínkék, a fürdőben meg valamiért a zöld irányba terelődtem már az elejétől kezdve.

A radiátorok a lakásban nem a fal síkjában vannak, hanem az ablakok alatt, kis mélyedésben. Egy szép napon közölte a kivitelező, hogy ők bizony felrakják és beüzemelik a radiátorokat, mert muszáj száradnia a lakásnak (vizes még a beton), úgyhogy mögötte a mélyedés hátulját és két falát lefestik fehérre, a szoba meg lesz olyan, amilyet kérünk. Erre felvisítottam, hogy ez brutál bénán fog kinézni, meg ne merjék csinálni, kérek 5 percet. Egy gyártónak a színpalettáját nyomta a kezünkbe a kivitelező, így azt végiglapozgattam és rámutattam három színre.

Mit mondjak? Majd átfestjük, ha nem tetszik. Bár inkább úgy szoktunk fogalmazni mostanában, hogy majd megszokjuk...ha tetszik, ha nem!

Nagy falat

Szoknunk kell még, hogy (újra) lesznek szomszédaink. Mármint persze most is vannak...Éva néni, meg Attila. Éva néni gyümölcsöket ad egész nyáron, Attilából meg csak annyit látunk, hogy néha hazajön, néha elmegy otthonról. Na ennél sokkal több szomszédunk lesz. Annak minden előnyével (?) és hátrányával.

A mi emeletünkön 3 lakás van. Velünk szembe lévő bejárati ajtó mögött - mit ad Isten? - egy 5 tagú család lakik, fiatal pár, három gyerekkel. Kisérteties hasonlóság: két nagy gyerek lány (kb. 7 és 5 évesek), a kicsi (akiről még nem bizonyosodott be teljesen, de elég valószínű, hogy fiú), fél éves. A viszony az elmúlt pár hónapban folyamatosan változott, egyszer úgy gondoltuk, szuper lesz mellettük lakni, máskor úgy, hogy nem. Az elején szimpatikusak voltak, örültek, hogy mi vettük meg a lakást (legalább is úgy tűnt...), aztán a felújítás elkezdése után persze jött egy-két összevillanás.

Két cég is van bejegyezve a lakásukban, tehát a srácnak és a lánynak is van vállalkozása, az egyik informatika-gyanús, a csaj pedig doktor nő...de többet még nem tudok.

Szóval egyszer csak megkerestek minket, szólt a bontást végző vállalkozó, hogy beszélni akarnak velünk. Azt mondták, hogy a fal, ami elválasztja a lakásunkat az övékétől nagyon vékony és, amikor laktak ott mások, akkor még a horkolást is lehetett hallani. Ezért az az ötletük támadt, hogy, ha már építés van, ugyan húzzunk már fel egy plusz falat a két lakás közé. Persze elgondolkodtunk ezen, mivel elsőre TP úgy értette, hogy természetesen felesben, mivel ez mindkettőnk érdeke. Kértünk árajánlatot egy 10cm-es falra és vakolással együtt ez bizony több mint 200 ezres plusz kiadás. Hát ennél nagyobb döbbenet volt, hogy kiderült, nem, ők nem szállnának be. Na kezdődött a huza-vona. Mit csináljunk? Sürgetett minket a vállalkozó is, hogy döntsünk, kell-e hangszigetelő fal, mert azt még a betonozás előtt kéne felhúzni. Egy-két hét agyalás és bosszankodás és érvelgetés (pl. az nekünk kb. fél négyzetméterrel csökkenti a szoba méretét és a gyerek bútorok egyébként is cm-re pontosan illettek be abba a szobába, ha most 10-12 cm-rel rövidebb lesz az oldal fal, akkor nem tudom úgy berenedzni...) után úgy döntöttünk, hogy nem, nem lesz fal. Bevállaljuk a konfliktust...ha lesz.

És, mint a filmekben: itt jön egy gyors vágás és egy kép:

Épül a 10cm-es hangszigetelő fal a szomszéd felé

Történt ugyanis, hogy a betonozás után bocsánatot kértünk a szomszédtól a nagy zaj miatt, aki úgy zárta le a beszélgetést, hogy annak már vége, most kicsit jobban zavarja, hogy átlát hozzánk. Mi csak néztünk, mint a vettmalac...mi?? A bölcs mesterek elfelejtettek szólni, hogy átlyukasztották a falat a szomszéd szekrényébe...

Ahol megy fel a két piros cső, az a szomszéd szekrényének a hátulja
 és fölül most csak egy szivacs darabbal van betömve egy lyuk

Aggódva érdeklődtünk a lelki- és szekrényállapotukról, azt mondta, nem nagy gond, majd befalazzák, de azt nagyon kéri, hogy a gyerekszobában (ami pont a mi gyerekszobánk melletti helység) nehogy tönkretegyük a falat, mert dísztapéta van mindenhol. És bizony azon a falon is tervben voltak nekünk vésések, így volt rá esély, hogy átkukkanthattunk volna a gyerekekhez. Mérlegeltük azt is, hogy ha mégis átnézünk a 6cm-s falon, akkor bizony az egész szobájukat újra kell tapétázni, amit meg kell szervezni, ki kell fizetni stb.stb. Számolgattunk és, mint a képen is látszik...bevállaltuk a falat.

Akciós WC csésze

...meg kád, automata le és túlfolyó, kádtöltő, meg önelzárós álló szelep, kézmosó, meg termosztátos csap esőztetővel, megőrülök. Hetek óta ezekkel kelünk fekszünk és NEM, nem lehet eldönteni, hogy a többezer márkából és típusból melyik legyen.

A fürdőszoba gyenge pont. Mondhatnám úgy is, hogy "sarkalatos". Ez a lakás legbutább helysége, eszméletlen alakja lesz, ha jól számolom, kb. 12 sarokkal. Mondják, hogy a beköltözéskor elalvás előtt számoljuk meg a sarkokat a szobában, hát mázli, hogy nem a fürdőben alszunk, mert belealudnánk a számolásba. Persze vizuálisan mindent megteszünk majd, hogy ne tűnjön labirintusnak, de tény, hogy nem egyszerű berendezni. Méricskélünk, próbálunk mindent elképzelni, de nem lehet. Nem elég, hogy ennyi törés van benne, sokáig kell kutakodni, ha egy derékszöget próbálunk megkeresni a sarkoknál. Ez máris előre vetíti, hogy milyen könnyű lesz bebútorozni...

Nagy lépést tettünk, berendeltünk interneten egy csomó szanitert. Az utolsóknál már úgy döntöttünk, hogy feldobtunk érmét. Jó lesz ez? Mit tudom én! Jó legyen akkor ez.

Csaptelep a mosdóhoz

És a jövendő kádunk