Elkezdtem belegondolni, hogy mennyi minden nem lesz meg még a beköltözéskor.
Először is pontos beköltözés sem lesz, már megint csúszás van, most a beton száradás lassúsága miatt, na meg TP 3 hetes üzleti útja miatt. Na mindegy, már beletörődtem, december eleji költözés az új cél.
Szóval, mikor becuccolunk a gyönyörű, vadiúj lakásunkba, ezek biztos nem lesznek:
- függönyök
- beépített szekrények, gardrób
- fürdőszoba bútor
- teljes konyhabútor
- képek a falon
- virágok
- előlap a kádra
- légkondi (így három helyen hosszúcsúnya csövek lógnak ki majd a falból egy ideig)
Ja, és hogy mi nem lesz még? Hát pénzünk...
És persze egy külön bejegyzést érne meg, hogy cserébe viszont mi az, amink lesz. :)
2015. november 11., szerda
2015. október 27., kedd
Színek
Zöld, kék és két árnyalatú bézs. Hát erre jutottunk. A
kiválasztás ideje: 15 perc.
Ehhez képest a mostani házunkban a színválasztás
kb. 3 hétig tartott. Agyaltunk, képeket nézegettünk, bútorokhoz és járólaphoz
illesztettük, eljártunk a nagy üzletekbe és csak legeltettük a szemünket a
különböző gyártók, mindenféle színpalettáján. Imádom a színeket, jó volt ezeket
nézegetni, viszont azt, hogy milyen legyen a fal, nem tudtuk eldönteni. Végül,
jól megfontolva (gondoltuk mi), kiválasztottunk 3 féle színt a három helységbe
és mi lett az eredmény…szinte észre sem venni a különbséget a falak között.
Na okultunk ebből és konkrétan nem foglalkoztunk az egésszel.
Azt tudtuk, hogy nem vagyunk valami vad természet, hogy berakjunk egy-két
hupilila falat a lakásba, maradjunk valami általánosnál. Most sárgás a nappali,
legyen az új lakásban inkább valami tejeskávés. A gyerekszobáról tudtam, hogy az
égboltot szeretném nekik a falra, tehát égszínkék, a fürdőben meg valamiért a
zöld irányba terelődtem már az elejétől kezdve.
A radiátorok a lakásban nem a fal síkjában vannak, hanem az
ablakok alatt, kis mélyedésben. Egy szép napon közölte a kivitelező, hogy ők
bizony felrakják és beüzemelik a radiátorokat, mert muszáj száradnia a lakásnak
(vizes még a beton), úgyhogy mögötte a mélyedés hátulját és két falát lefestik
fehérre, a szoba meg lesz olyan, amilyet kérünk. Erre felvisítottam, hogy ez
brutál bénán fog kinézni, meg ne merjék csinálni, kérek 5 percet. Egy gyártónak
a színpalettáját nyomta a kezünkbe a kivitelező, így azt végiglapozgattam és
rámutattam három színre.
Mit mondjak? Majd átfestjük, ha nem tetszik. Bár inkább úgy
szoktunk fogalmazni mostanában, hogy majd megszokjuk...ha tetszik, ha nem!
2015. október 16., péntek
Nagy falat
Szoknunk kell még, hogy (újra) lesznek szomszédaink. Mármint persze most is vannak...Éva néni, meg Attila. Éva néni gyümölcsöket ad egész nyáron, Attilából meg csak annyit látunk, hogy néha hazajön, néha elmegy otthonról. Na ennél sokkal több szomszédunk lesz. Annak minden előnyével (?) és hátrányával.
A mi emeletünkön 3 lakás van. Velünk szembe lévő bejárati ajtó mögött - mit ad Isten? - egy 5 tagú család lakik, fiatal pár, három gyerekkel. Kisérteties hasonlóság: két nagy gyerek lány (kb. 7 és 5 évesek), a kicsi (akiről még nem bizonyosodott be teljesen, de elég valószínű, hogy fiú), fél éves. A viszony az elmúlt pár hónapban folyamatosan változott, egyszer úgy gondoltuk, szuper lesz mellettük lakni, máskor úgy, hogy nem. Az elején szimpatikusak voltak, örültek, hogy mi vettük meg a lakást (legalább is úgy tűnt...), aztán a felújítás elkezdése után persze jött egy-két összevillanás.
Két cég is van bejegyezve a lakásukban, tehát a srácnak és a lánynak is van vállalkozása, az egyik informatika-gyanús, a csaj pedig doktor nő...de többet még nem tudok.
Szóval egyszer csak megkerestek minket, szólt a bontást végző vállalkozó, hogy beszélni akarnak velünk. Azt mondták, hogy a fal, ami elválasztja a lakásunkat az övékétől nagyon vékony és, amikor laktak ott mások, akkor még a horkolást is lehetett hallani. Ezért az az ötletük támadt, hogy, ha már építés van, ugyan húzzunk már fel egy plusz falat a két lakás közé. Persze elgondolkodtunk ezen, mivel elsőre TP úgy értette, hogy természetesen felesben, mivel ez mindkettőnk érdeke. Kértünk árajánlatot egy 10cm-es falra és vakolással együtt ez bizony több mint 200 ezres plusz kiadás. Hát ennél nagyobb döbbenet volt, hogy kiderült, nem, ők nem szállnának be. Na kezdődött a huza-vona. Mit csináljunk? Sürgetett minket a vállalkozó is, hogy döntsünk, kell-e hangszigetelő fal, mert azt még a betonozás előtt kéne felhúzni. Egy-két hét agyalás és bosszankodás és érvelgetés (pl. az nekünk kb. fél négyzetméterrel csökkenti a szoba méretét és a gyerek bútorok egyébként is cm-re pontosan illettek be abba a szobába, ha most 10-12 cm-rel rövidebb lesz az oldal fal, akkor nem tudom úgy berenedzni...) után úgy döntöttünk, hogy nem, nem lesz fal. Bevállaljuk a konfliktust...ha lesz.
És, mint a filmekben: itt jön egy gyors vágás és egy kép:
Történt ugyanis, hogy a betonozás után bocsánatot kértünk a szomszédtól a nagy zaj miatt, aki úgy zárta le a beszélgetést, hogy annak már vége, most kicsit jobban zavarja, hogy átlát hozzánk. Mi csak néztünk, mint a vettmalac...mi?? A bölcs mesterek elfelejtettek szólni, hogy átlyukasztották a falat a szomszéd szekrényébe...
Aggódva érdeklődtünk a lelki- és szekrényállapotukról, azt mondta, nem nagy gond, majd befalazzák, de azt nagyon kéri, hogy a gyerekszobában (ami pont a mi gyerekszobánk melletti helység) nehogy tönkretegyük a falat, mert dísztapéta van mindenhol. És bizony azon a falon is tervben voltak nekünk vésések, így volt rá esély, hogy átkukkanthattunk volna a gyerekekhez. Mérlegeltük azt is, hogy ha mégis átnézünk a 6cm-s falon, akkor bizony az egész szobájukat újra kell tapétázni, amit meg kell szervezni, ki kell fizetni stb.stb. Számolgattunk és, mint a képen is látszik...bevállaltuk a falat.
A mi emeletünkön 3 lakás van. Velünk szembe lévő bejárati ajtó mögött - mit ad Isten? - egy 5 tagú család lakik, fiatal pár, három gyerekkel. Kisérteties hasonlóság: két nagy gyerek lány (kb. 7 és 5 évesek), a kicsi (akiről még nem bizonyosodott be teljesen, de elég valószínű, hogy fiú), fél éves. A viszony az elmúlt pár hónapban folyamatosan változott, egyszer úgy gondoltuk, szuper lesz mellettük lakni, máskor úgy, hogy nem. Az elején szimpatikusak voltak, örültek, hogy mi vettük meg a lakást (legalább is úgy tűnt...), aztán a felújítás elkezdése után persze jött egy-két összevillanás.
Két cég is van bejegyezve a lakásukban, tehát a srácnak és a lánynak is van vállalkozása, az egyik informatika-gyanús, a csaj pedig doktor nő...de többet még nem tudok.
Szóval egyszer csak megkerestek minket, szólt a bontást végző vállalkozó, hogy beszélni akarnak velünk. Azt mondták, hogy a fal, ami elválasztja a lakásunkat az övékétől nagyon vékony és, amikor laktak ott mások, akkor még a horkolást is lehetett hallani. Ezért az az ötletük támadt, hogy, ha már építés van, ugyan húzzunk már fel egy plusz falat a két lakás közé. Persze elgondolkodtunk ezen, mivel elsőre TP úgy értette, hogy természetesen felesben, mivel ez mindkettőnk érdeke. Kértünk árajánlatot egy 10cm-es falra és vakolással együtt ez bizony több mint 200 ezres plusz kiadás. Hát ennél nagyobb döbbenet volt, hogy kiderült, nem, ők nem szállnának be. Na kezdődött a huza-vona. Mit csináljunk? Sürgetett minket a vállalkozó is, hogy döntsünk, kell-e hangszigetelő fal, mert azt még a betonozás előtt kéne felhúzni. Egy-két hét agyalás és bosszankodás és érvelgetés (pl. az nekünk kb. fél négyzetméterrel csökkenti a szoba méretét és a gyerek bútorok egyébként is cm-re pontosan illettek be abba a szobába, ha most 10-12 cm-rel rövidebb lesz az oldal fal, akkor nem tudom úgy berenedzni...) után úgy döntöttünk, hogy nem, nem lesz fal. Bevállaljuk a konfliktust...ha lesz.
És, mint a filmekben: itt jön egy gyors vágás és egy kép:
 | |||
| Épül a 10cm-es hangszigetelő fal a szomszéd felé |
 |
| Ahol megy fel a két piros cső, az a szomszéd szekrényének a hátulja és fölül most csak egy szivacs darabbal van betömve egy lyuk |
2015. október 5., hétfő
Akciós WC csésze
...meg kád, automata le és túlfolyó, kádtöltő, meg önelzárós álló szelep, kézmosó, meg termosztátos csap esőztetővel, megőrülök. Hetek óta ezekkel kelünk fekszünk és NEM, nem lehet eldönteni, hogy a többezer márkából és típusból melyik legyen.
A fürdőszoba gyenge pont. Mondhatnám úgy is, hogy "sarkalatos". Ez a lakás legbutább helysége, eszméletlen alakja lesz, ha jól számolom, kb. 12 sarokkal. Mondják, hogy a beköltözéskor elalvás előtt számoljuk meg a sarkokat a szobában, hát mázli, hogy nem a fürdőben alszunk, mert belealudnánk a számolásba. Persze vizuálisan mindent megteszünk majd, hogy ne tűnjön labirintusnak, de tény, hogy nem egyszerű berendezni. Méricskélünk, próbálunk mindent elképzelni, de nem lehet. Nem elég, hogy ennyi törés van benne, sokáig kell kutakodni, ha egy derékszöget próbálunk megkeresni a sarkoknál. Ez máris előre vetíti, hogy milyen könnyű lesz bebútorozni...
Nagy lépést tettünk, berendeltünk interneten egy csomó szanitert. Az utolsóknál már úgy döntöttünk, hogy feldobtunk érmét. Jó lesz ez? Mit tudom én! Jó legyen akkor ez.
A fürdőszoba gyenge pont. Mondhatnám úgy is, hogy "sarkalatos". Ez a lakás legbutább helysége, eszméletlen alakja lesz, ha jól számolom, kb. 12 sarokkal. Mondják, hogy a beköltözéskor elalvás előtt számoljuk meg a sarkokat a szobában, hát mázli, hogy nem a fürdőben alszunk, mert belealudnánk a számolásba. Persze vizuálisan mindent megteszünk majd, hogy ne tűnjön labirintusnak, de tény, hogy nem egyszerű berendezni. Méricskélünk, próbálunk mindent elképzelni, de nem lehet. Nem elég, hogy ennyi törés van benne, sokáig kell kutakodni, ha egy derékszöget próbálunk megkeresni a sarkoknál. Ez máris előre vetíti, hogy milyen könnyű lesz bebútorozni...
Nagy lépést tettünk, berendeltünk interneten egy csomó szanitert. Az utolsóknál már úgy döntöttünk, hogy feldobtunk érmét. Jó lesz ez? Mit tudom én! Jó legyen akkor ez.
 | ||
| Csaptelep a mosdóhoz |
 |
| És a jövendő kádunk |
2015. szeptember 29., kedd
Alja munka
Azt hinné az ember, van még időnk, hiszen még az alját sem csinálták meg, minek gondolkodjunk a berendezésen ennyire hamar? Aztán olyan kérdések kerülnek elő, amiből kiderül, hogy kb. cm-re pontosan tudnunk kell, hogy mi-hol-hogy lesz majd a költözéskor (és, ami a legfontosabb: az elkövetkezendő 10-15 évben!!), hiszen már a lakás legalját is ehhez kell igazítani.
Most, mielőtt a betonozás megtörténik, el kell dönteni, hogy hova kellenek vizes és csatorna kiállások, hogy lesz a fűtés és egyéb vezetékek. Csupa egyszerű feladat, folyamatosan mérlegelni kell, hogy mi fog még beleférni a költségvetésbe a végén és minek milyen következményei lehetnek. Ha pl. most kialakítjuk a konyhába terezett sziget pulthoz a csöveket, de nem lesz hónapokig konyhabútor, akkor hogyan lehet élni majd a mindennapokat úgy, hogy kiállnak a csövek a padlóból a nappali közepén?
Az alapok a legfontosabbak. Ha most valamit rosszul találunk ki és ráépítünk mindent és le is betonozzuk, már nem fogunk tudni változtatni. Ez nem olyan kérdés, hogy hova forgatjuk az ágyat vagy, merről nyíljanak az ajtók.
Az első napok tehát a csövezéssel teltek. Mindenhonnan szürke lefolyó és piros vízcsövek állnak ki a földből, falakból. Ezeknek vésték, fúrták, ásták a helyeket. A felszedett parketta és salak után a lakásban mindenhol láthatóvá váltak a gerendák. A keletkezett lukakat a csövek lefektetése után lépésálló hungarocellel töltik ki. Már ettől jobban kezdett hasonlítani padlóra a látvány, de persze a végétől még messze voltunk. Miután minden résbe és mélyedésbe befaragták a hungarocell lapokat, ezzel kb. vízszintesség téve az aljzatot, párazáró fóliát raktak rá, amit felfuttattak a falra is, ezzel egy kis "teknőt" készítettek a hamarosan érkező betonnak.
Hosszas köröket futottunk az önkormányzatnál, ugyanis ehhez az ún. könnyűbetonhoz (a hivatalos neve Estrich) egy keverőgép és egy konténer érkezik, amik az utcán foglalják a közterületet. Ebből egyenesen következik, hogy közterület foglalási engedélyt kell szereznünk a munkához. Szerencsére a vállalkozó elmondta nekünk, milyen szöveget kell lenyomni az önkormányzatban ahhoz, hogy legalább a rendőrséget kihagyhassuk a buliból, így "csak" a BKK-val kellett ügyet intézni, 1970-es évekre emlékeztető körülmények között.
És elérkezett a betonozás napja. Előtte lévő hétvégén végig azon paráztunk, hogyan kéne megoldani, hogy legyen második parkolóhely (ennyi kell a gépnek+a konténernek), mert egy parkolóhelyet már hónapok óta befoglaltunk, ott parkolunk a másik autónkkal. Mivel ez ismét egy olyan feladat, amit távolból egyszerűen nem tudunk megoldani, azt javasoltam TP-nek, hogy legalább emiatt ne idegeskedjen. Végül is ott van egy vállalkozó, fizetünk neki mint a pengős malac, hát nem az a dolga, hogy megoldja valahogy?? Megpróbáltuk elengedni a kérdést, de azért izgatottan mentünk oda a betonozás napján reggel, hogy vajon mi történik..? Na, tényleg egy másodpercig sem kellett volna aggódni, mert a következő frappáns megoldást eszelte ki a mi kis építő csapatunk: az egyik szaki korábban rendőr volt, a szükséges parkolóhelyen álló autó rendszámával betelefonált a régi kollégáknak, ugyan mondják már meg, kié az autó. Két járőr kijött, bekopogott a lakóhoz és bájosan megkérték, hogy ugyan legyen szíves már elállni onnan. :D Ki tud erre nemet mondani? Szegény nő úgy meglepődött, hogy először rossz autó kulcsot hozott le, de végül elállt és a konténer is a helyére kerülhetett.
A betonozás egy napig tartott...de sajnos tényleg a nap végéig...a szomszédoknak éjfélig kellett hallgatniuk, ahogy a gép felnyomta egy csövön keresztül a betont és az emberek fent egy géppel egyenesre simították, fújták, húzták az anyagot. Mi itthon rettegtünk, a szomszéd fél10-kor ránk telefonált, hogy vajon meddig tart még? Másnap hosszasan szánakozva kértünk bocsánatot az illetékesektől. Úgy tűnik, sikerült mindenkit kibeszéltetni és nem fognak emiatt hónapokig utálni minket.
Most, mielőtt a betonozás megtörténik, el kell dönteni, hogy hova kellenek vizes és csatorna kiállások, hogy lesz a fűtés és egyéb vezetékek. Csupa egyszerű feladat, folyamatosan mérlegelni kell, hogy mi fog még beleférni a költségvetésbe a végén és minek milyen következményei lehetnek. Ha pl. most kialakítjuk a konyhába terezett sziget pulthoz a csöveket, de nem lesz hónapokig konyhabútor, akkor hogyan lehet élni majd a mindennapokat úgy, hogy kiállnak a csövek a padlóból a nappali közepén?
Az alapok a legfontosabbak. Ha most valamit rosszul találunk ki és ráépítünk mindent és le is betonozzuk, már nem fogunk tudni változtatni. Ez nem olyan kérdés, hogy hova forgatjuk az ágyat vagy, merről nyíljanak az ajtók.
 |
| Bontás után a nappalink kifejezetten tiszta és gyerekbarát lett. |
Az első napok tehát a csövezéssel teltek. Mindenhonnan szürke lefolyó és piros vízcsövek állnak ki a földből, falakból. Ezeknek vésték, fúrták, ásták a helyeket. A felszedett parketta és salak után a lakásban mindenhol láthatóvá váltak a gerendák. A keletkezett lukakat a csövek lefektetése után lépésálló hungarocellel töltik ki. Már ettől jobban kezdett hasonlítani padlóra a látvány, de persze a végétől még messze voltunk. Miután minden résbe és mélyedésbe befaragták a hungarocell lapokat, ezzel kb. vízszintesség téve az aljzatot, párazáró fóliát raktak rá, amit felfuttattak a falra is, ezzel egy kis "teknőt" készítettek a hamarosan érkező betonnak.
Hosszas köröket futottunk az önkormányzatnál, ugyanis ehhez az ún. könnyűbetonhoz (a hivatalos neve Estrich) egy keverőgép és egy konténer érkezik, amik az utcán foglalják a közterületet. Ebből egyenesen következik, hogy közterület foglalási engedélyt kell szereznünk a munkához. Szerencsére a vállalkozó elmondta nekünk, milyen szöveget kell lenyomni az önkormányzatban ahhoz, hogy legalább a rendőrséget kihagyhassuk a buliból, így "csak" a BKK-val kellett ügyet intézni, 1970-es évekre emlékeztető körülmények között.
És elérkezett a betonozás napja. Előtte lévő hétvégén végig azon paráztunk, hogyan kéne megoldani, hogy legyen második parkolóhely (ennyi kell a gépnek+a konténernek), mert egy parkolóhelyet már hónapok óta befoglaltunk, ott parkolunk a másik autónkkal. Mivel ez ismét egy olyan feladat, amit távolból egyszerűen nem tudunk megoldani, azt javasoltam TP-nek, hogy legalább emiatt ne idegeskedjen. Végül is ott van egy vállalkozó, fizetünk neki mint a pengős malac, hát nem az a dolga, hogy megoldja valahogy?? Megpróbáltuk elengedni a kérdést, de azért izgatottan mentünk oda a betonozás napján reggel, hogy vajon mi történik..? Na, tényleg egy másodpercig sem kellett volna aggódni, mert a következő frappáns megoldást eszelte ki a mi kis építő csapatunk: az egyik szaki korábban rendőr volt, a szükséges parkolóhelyen álló autó rendszámával betelefonált a régi kollégáknak, ugyan mondják már meg, kié az autó. Két járőr kijött, bekopogott a lakóhoz és bájosan megkérték, hogy ugyan legyen szíves már elállni onnan. :D Ki tud erre nemet mondani? Szegény nő úgy meglepődött, hogy először rossz autó kulcsot hozott le, de végül elállt és a konténer is a helyére kerülhetett.
 | ||
| Estrich boy és konténer. |
A betonozás egy napig tartott...de sajnos tényleg a nap végéig...a szomszédoknak éjfélig kellett hallgatniuk, ahogy a gép felnyomta egy csövön keresztül a betont és az emberek fent egy géppel egyenesre simították, fújták, húzták az anyagot. Mi itthon rettegtünk, a szomszéd fél10-kor ránk telefonált, hogy vajon meddig tart még? Másnap hosszasan szánakozva kértünk bocsánatot az illetékesektől. Úgy tűnik, sikerült mindenkit kibeszéltetni és nem fognak emiatt hónapokig utálni minket.
 |
| Amikor ment a cucc a csőben, akkor ki volt feszítve a fa törzséhez egy kötéllel. |
2015. szeptember 3., csütörtök
Döntés
TP egyik gimnáziumi osztálytársa egy kis lélekvesztő hajóval körbehajózta a Föld nevű bolygót. Azon gondolkodtunk, hogy ő, amikor az egyik kis szigeten állva nézte az Indiai-óceánt, meghozta azt a döntést, hogy most beül és elindul lesz, ami lesz, vajon mit érezhetett?! És mi lehet ehhez képest az a döntés, amikor nekünk csak egy generál kivitelezőt kell kiválasztanunk a lakásunk felújításához? Nem tűnik olyan nagy ügynek, mégis hónapokig tartott. Nálunk a pénz volt a központi kérdés, lesz-a annyi, amennyibe végül kerülni fog (ezt ugye még mindig nem tudhatjuk, csak akkor derül ki, ha lezárultak a munkák...) és, hogy megbízhatunk-e a kivitelező által végzett munka minőségében. Ehhez képest a tengeren hajózó havernak miket kellett átgondolnia? Túl fogom-e élni, lesz-e elég ennivalóm, lesz-e mindig műholdas kapcsolatom, hogy segítséget kérjek, ha kell? Valóban nem lehet összehasonlítani.
Végül, mivel csak ördögi köröket róttunk, rájöttünk, hogy nem lehet mindenre felkészülni és lesz, ami lesz, bele kell vágni. Úgyhogy az univerzumra bíztuk magunkat, hallgattunk egy röpke megérzésre és rövid (közepesen sikeres) alkudozás után döntöttünk.
A munka szeptember elején indult el. Vállalás szerint október 30. körüli átadásra számítunk.
Végül, mivel csak ördögi köröket róttunk, rájöttünk, hogy nem lehet mindenre felkészülni és lesz, ami lesz, bele kell vágni. Úgyhogy az univerzumra bíztuk magunkat, hallgattunk egy röpke megérzésre és rövid (közepesen sikeres) alkudozás után döntöttünk.
A munka szeptember elején indult el. Vállalás szerint október 30. körüli átadásra számítunk.
2015. augusztus 24., hétfő
Belevágtunk
Szó szerint. A parkettába. És a falakba. Tehát a bontásba.
Rengeteg huzavona és nehézség után végül egy harmadik vállalkozóval elkezdtük a munkát. Csak a bontásra állapodtunk meg, de persze közben folyamatosan tárgyalunk vele a kivitelezésről is. Nem képes egyben egy normális ajánlatot adni rá, mindig előkerülnek újabb és újabb tételek, meg plusz költségek és nem tudunk megalapozott döntést hozni.
Mindegy, addig is bontson. Kiragasztottunk egy tájékoztatót a lépcsőházba, hogy ez bizony hangos lesz. A lakók meglepően jól fogadták a hírt, még ők biztatnak minket, hogy gyorsan meglesz minden, aztán nagyon jól fogjuk itt érezni magunkat. Furcsán kedves mindenki...már legalább 5 lakás lakóival találkoztunk és mindenki mézes-mázosan tündér. Arra tippelünk, hogy beköltözés után egyik éjszaka meg fognak enni minket, valószínűleg vámpírok és ez csak a becsábítás része... :D
De addig is hallgathatják, ahogy csattognak a kalapácsok, hasít a fűrész, a véső és dőlnek ki a falak. Az alsó szomszéd csendesen megjegyezte, hogy "hm...a csillár bemozdult párszor...kicsit a plafon megremegett...de hát ez ezzel jár...". Mondom, hogy vámpír. :)
A mi drága jó vállalkozónk Nyírségből felhozott romákkal dolgozik, mint kiderült. És egyébként ezzel SEMMI gond nincs. Azaz csak annyi, hogy azt a munkát, amit elvégeztek, egyszerűen nem lehet eléggé megfizetni és sajnos arra gyanakszunk, hogy nem is fizetik meg nekik eléggé... :( Elképesztő, amit megcsináltak. 4-4 fős csapatok jöttek bontani és mivel ezt a fizikai megterhelést még az ilyen szikár-izmos melósok sem bírják sokáig, egy délelőttös és egy délutános osztag volt minden nap. Az egy dolog, hogy felszednek 90 nm parkettát, hogy kidöntenek kalapáccsal 30 nm téglafalat, hogy kilapátolnak mittudomén hány köbméter kohósalakot az aljazatból, de mindezt zsákokba pakolva a vállukra felcsapva hordják le folyamatosan a harmadik emeletről a konténerbe. Lift nélkül. Én csak egyszer megyek fel oda a lépcsőn, már kifulladok, ezek meg a 40 kg-s zsákokkal naponta 40-szer fordulnak. És fönt sem henyélnek, hanem kőkemény munkát végeznek a szinte összefüggő porfelhőben, ami a bontás során megáll a lakásban. Egyszerűen elképesztő. Minden tiszteletem az övéké. És még annyit erről, hogy tanga papucsban! Igen, az egyik fiatal srác mindezt a munka törvénykönyvében szereplő munkavédelem és munkabiztonság témakörben megjelölteknek megfelelően gumi papucsban nyomja!! A por elleni védőmaszkról már nem is beszélek. Agyam eldobom. És, ha ő meg tegyük fel csak egy téglát leejt valamiért...az egész lábfeje eltörik.
Rengeteg huzavona és nehézség után végül egy harmadik vállalkozóval elkezdtük a munkát. Csak a bontásra állapodtunk meg, de persze közben folyamatosan tárgyalunk vele a kivitelezésről is. Nem képes egyben egy normális ajánlatot adni rá, mindig előkerülnek újabb és újabb tételek, meg plusz költségek és nem tudunk megalapozott döntést hozni.
Mindegy, addig is bontson. Kiragasztottunk egy tájékoztatót a lépcsőházba, hogy ez bizony hangos lesz. A lakók meglepően jól fogadták a hírt, még ők biztatnak minket, hogy gyorsan meglesz minden, aztán nagyon jól fogjuk itt érezni magunkat. Furcsán kedves mindenki...már legalább 5 lakás lakóival találkoztunk és mindenki mézes-mázosan tündér. Arra tippelünk, hogy beköltözés után egyik éjszaka meg fognak enni minket, valószínűleg vámpírok és ez csak a becsábítás része... :D
De addig is hallgathatják, ahogy csattognak a kalapácsok, hasít a fűrész, a véső és dőlnek ki a falak. Az alsó szomszéd csendesen megjegyezte, hogy "hm...a csillár bemozdult párszor...kicsit a plafon megremegett...de hát ez ezzel jár...". Mondom, hogy vámpír. :)
A mi drága jó vállalkozónk Nyírségből felhozott romákkal dolgozik, mint kiderült. És egyébként ezzel SEMMI gond nincs. Azaz csak annyi, hogy azt a munkát, amit elvégeztek, egyszerűen nem lehet eléggé megfizetni és sajnos arra gyanakszunk, hogy nem is fizetik meg nekik eléggé... :( Elképesztő, amit megcsináltak. 4-4 fős csapatok jöttek bontani és mivel ezt a fizikai megterhelést még az ilyen szikár-izmos melósok sem bírják sokáig, egy délelőttös és egy délutános osztag volt minden nap. Az egy dolog, hogy felszednek 90 nm parkettát, hogy kidöntenek kalapáccsal 30 nm téglafalat, hogy kilapátolnak mittudomén hány köbméter kohósalakot az aljazatból, de mindezt zsákokba pakolva a vállukra felcsapva hordják le folyamatosan a harmadik emeletről a konténerbe. Lift nélkül. Én csak egyszer megyek fel oda a lépcsőn, már kifulladok, ezek meg a 40 kg-s zsákokkal naponta 40-szer fordulnak. És fönt sem henyélnek, hanem kőkemény munkát végeznek a szinte összefüggő porfelhőben, ami a bontás során megáll a lakásban. Egyszerűen elképesztő. Minden tiszteletem az övéké. És még annyit erről, hogy tanga papucsban! Igen, az egyik fiatal srác mindezt a munka törvénykönyvében szereplő munkavédelem és munkabiztonság témakörben megjelölteknek megfelelően gumi papucsban nyomja!! A por elleni védőmaszkról már nem is beszélek. Agyam eldobom. És, ha ő meg tegyük fel csak egy téglát leejt valamiért...az egész lábfeje eltörik.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)